Kerti tó túlszaporodott halakkal, három macska és két kutya. Profi horgászat? Majdnem.
A kerti tó
Az egész dolog néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor elbontottuk az udvarunk közepén lévő, omladozó melléképületet. Raktárként jó szolgáltatot tett utolsó éveiben, viszont a tetőszerkezete teljesen tönkrement, a mennyezet lyukain keresztül ömlött le a… nos, a padláson galambok voltak, a falai pedig rogyadozni kezdtek. Apunak sosem ideje horgászni a munkája miatt: értett ugyan hozzá, kedve is lett volna, de nem fért bele.
A melléképület helye tökéletesnek bizonyult egy kis kerti tó kialakítására. A melléképületből származó vályogból egy egy méter magas, a felső peremhez képest 160-170 centiméter mély, kráterszerű képződmény készítettünk, amibe két réteg meglehetősen strapabíró fólia került. (Nemrég hallottam, hogy a tófóliázás amúgy nagy biznisz.) Két fa közé lőttük be a helyét, hogy a túlzott napfény ne okozzon gondot. A közelben van a kerti elosztó csap is, így könnyen tudjuk növeli a vízszintet, ráadásul a levegőztetést is meg tudjuk oldani. Apu egy okos megoldással megoldotta azt is, hogy túl magas vízszint esetén a tó nem lépjen ki a medréből: két cső segítségével a felesleges vízmennyiséget el tudjuk vezetni a kert felé.
Az egyik oldalon zsalupressz segítségével egy lépcsős részt alakítottunk ki, itt mindenféle dísznövények, illetve szamóca terem. Ha van időnk gondozni és nem ég ki minden az aszály miatt, akkor tök jól néz ki, ráadásul az öreg kutyánk is fel tud kapaszkodni, ha inni akar. A tó szélét felül egy beton perem veszi körül, a vízfelülete mérete körülbelül 10 négyzetméter.
Takarítás, karbantartás
Első ránézésre a pofátlanul elszaporodott tavirózsa tűnhet a legnagyobb gondnak, a baj viszont a felszín alatt található. Az algásodás sem feltétlenül jó, viszont a problémát leginkább a tó alján található burjánzó vízinövények jelentik.
Néhány havonta takarítani kell a tavat, ilyenkor különböző szerszámok segítségével eltávolítjuk az alján lévő növények egy részét. Iszonyatosan büdös dolog, viszont értékes, természetesen eredetű trágyához jutunk így, ami jól jön a kertben. Közben természetesen nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy felsértsük a fólia aljzatot.
A téli hidegek miatt általában durva jégréteg szokott kialakulni, amin imádnak sétálni a macskáink. Vékony állapotában mi annyira nem imádjuk ezt a tevékenységüket (nem túl okosak, na).
Horgászat
Nem kevés hal él a tóban: ezek egy részét Apu fogta, de volt olyan is, hogy a szomszédunk fogásából kaptunk kisebb példányokat (a horgászat nála elég avid hobbi, ért is hozzá). Főként közönséges pontyok vannak benne, de valamennyi kárász és aranyhal is az állomány részét képezi. A vízinövényekből és a szúnyoglárvákból egészen jól megélnek, bár szoktuk néha őket etetni is.
A túlszaporodás első jele a macskák rendszeres tóparti nyaralása, amelynek keretében nagyjából a mellkasukig benyúlva próbálják kipüfölni a szerencsétlenebb porontyokat.
Apu a lehető legegyszerűbb módszerekkel, néha házilag barkácsolt, néha a padláson talált botokkal szokta csökkenteni az állományt (ez pedig itt egy nyilvánvaló horgász webshop ajánlat). A leggyakoribb áldozatai a néhány dekás példányok: ezek általában a macskák és a kutyák kései ebédjét jelentik. Különösen szórakoztató látvány, amikor egymást püfölve próbálják megszerezni az n+1. szerencsétlen zsákmányt. Arra ügyelni szokott, hogy az időközben szép nagyra kifejlődött pontyokat ne bántsa.
A legaktívabb a két kandúrunk szokott lenni, természetesen ők a nap nagy részét a ház közelében töltik amúgy is. Maszatka rendszeresen befekszik a bot és a damil alá, nehogy még véletlenül is biztonságosan ki lehessen emelni a halakat. Vörike okosabb, ő picit távolabbról szokta figyelni az eseményeket, taktikáját a gyorsaságra és az agresszióra alapozza. A nőstény cicánk, Micike a kínkeserves nyarvogásban és a pofátlan hízelgésben látja a győzelem kulcsát.
A két tacskószármazék keverékkutyánk? Morzsa öreg és bár elég erőszakos típus, a kis túlsúlya és a lassabb mozgása miatt inkább a passzív kivárást választja. A hozzá hasonló testalkatú, de sokkal fiatalabb és mozgékonyabb Mázli viszont közelről követi az eseményeket és Vörihez hasonlóan intezitással veti magát a préda után… amit gyakran egy jól irányzott macskapofon miatt el is veszít. Hát igen, ilyen az, amikor szelíd a jószág.
Az esti képet itt találod meg eredetiben.
Vélemény, hozzászólás?