Ki ne szeretné a hétköznapok terheit kicsit könnyebben feloldani? Hogy a stresszes életmód civilizációs betegség lenne, erről tudnék vitatkozni. Nézőpontom szerint soha nem volt ennyire kényelmes élete a nyugati embernek, bár sokszor azzal példálóznak, hogy dédszüleinket nem érte ennyi stressz. A válasz természetesen az, hogy érte, de még mennyi, és milyen!
Stressz?
A stressz önmagában nem rossz. Ez juttatott el minket erre a fejlettségi szintre. Kell, hogy legyen egy egészséges stressz az ember életében, mert az viszi előre. A probléma szerintem a körülvevő ezernyi ingerrel van, aminek reggeltől estig ki vagyunk téve. Ha nem is vagyunk tudatában a legtöbb információnak, de az agy attól független reagál, döntéseket hoz, raktároz. Gondoljunk bele egy átlagos napunkba! Mennyi-mennyi ember, jármű, plakáthegyek, TV, reklámok, Novemberi karácsony, családi élet… Mire este hazaér az ember hulla fáradtan, akkor még rendszerint bekapcsolja a TV-t és „lenyugtatja” magát egy kis híradóval. Tudatosan arra kell figyelmesnek lenni, hogy legalább azt küszöböljük ki életünkből, amit ki tudunk. Nekem ilyen volt a tévé. Főiskolás koromban hírfüggő voltam, egyfolytában a világ eseményei kötöttek le. Aztán egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha ismételnék az eseményeket. Abbahagytam, nehéz volt. Később annyira zavartak a reklámok, hogy inkább felvettem a filmeket, és kipörgettem a reklámokat. Minél kevesebb tévét néztem, annál kevésbé kötött le. Ma már nincs is tévém, remekül elvagyok nélküle. Ha találok egy jó filmet vagy sorozatot, azt természetesen megnézem.
Szemléletváltás: jóga!
Hogy hogyan kapcsolódik ez a dolog a gerincjóga témához? Úgy, hogy mindig azzal nyugtatja az ember magát, hogy nincs időm magamra… De van! Csak nézzük meg a napunkat, és biztos vagyok benne, hogy egy órát tud magára szánni az ember. Ha nem, akkor lehet kezdeni elmélkedni, hogy rendjén való élet-e a miénk?
Egy átlagos magyar ember átlagosan több, mint 4 órát ül vagy fekszik a tévére meredve naponta. Ilyen problémája dédszüleinknek nem volt, de okostelefonjaikkal sem kellett órákat eltölteniük naponta. Ezek a dolgok hatással vannak mentális állapotunkra, így indirekt módon egészségünkre is hatással lesznek. Kezdjük el tudatosan kiválogatni, hogy mire szánunk időt és mire nem!
Ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világ változzon, ahhoz mi magunknak is változni kell. Amikor változunk a szemléletünk, rálátásunk is megváltozik, ezt persze nagyon nehéz elfogadni. Nehéz nem a külvilágot hibáztatni a minket ért atrocitásokért, a legnehezebb azonban mégis saját magunk elfogadása. De valahol el kell kezdenünk a saját történetünket írni! Legyünk saját történetünk főszereplői! Mindenki észre fogja venni, ha kicsit jobban szeretjük magunkra!
A szemléletváltás kapcsán nagyon jó módszer, ha az ember figyel a beszédére és a gondolataira. Mindjárt másként fest a világ, ha pozitívabban állunk benne!
Manapság sokkal több lehetőségünk van egészségünk megőrzésére, mint valaha. Közhely, de az embernek a legnagyobb kincse az egészsége. Ezt csak akkor látjuk, ha túlestünk egy-egy kórházi történeten. Keressük meg a számunkra legelfogadhatóbb módszereket, hogy teljes életet élhessünk, és ne daráljon be minket a külvilág. Ha lehetőségünk van rá akkor már csírájában kezdjünk el foglalkozni a kialakuló félben lévő betegségeinkkel, problémáinkkal. Jó módszer lehet, ha elképzeljük magunkat 20-30 év múlva! Hogy szeretnénk látni magunkat?
Kép: [forrás]
Vélemény, hozzászólás?