Napjainkban sajnos nem ritka, hogy a szociális média hatására egyre többen döntenek amellett, hogy drasztikus fogyókúrába kezdenek. Ennek egyik oka, hogy a Facebook-ra és Instagram-ra, illetve egyéb más platformokra felkerülő képek, többnyire azt közvetítik a fiatalok számára, hogy jelenlegi testarányuk nem összeegyeztethető a mai „trendekkel”. Nem árt azonban vigyázni azzal,hogy milyen módokon kezdjük el le „dolgoztatni” testünk zsírpárnáit, ugyanis nagyobb bajt okozhatunk ezzel magunknak, mint azt gondolnánk.
A Bulimia Nervosa és az Anorexia Nervosa
A két legfőbb evészavarról szóló megbetegedés típusa a Bulimia és az Anorexia Nervosa. A történelemben rengeteg francia modell halt meg e két betegség következtében, ugyanis a modellek világában, az elvártnál is nagyobb volt az elvárt, ha fogyásról volt szó. A legtöbb beteg általában Nő ,közülük 95 százalékban kamasz és fiatal felnőtt. A Férfiakat csupán 1-2 százalékban érinti ez a két egyébként elég súlyos mentális betegség. Az Anorexia szó maga „Étvágy elvesztését” jelent, míg a Bulimia ” a tápláléktól való azonnali megszabadulást” . Mindkét betegség esetében a test rohamos lefogyása a legszembetűnőbb és lelki okokra vezethetők vissza.
Lelki okai
Alapvetően minden fiatal küzd valamilyen jellegű önbizalomhiánnyal. Vannak olyan személyiségtípusok, akiknek sokkal nehezebben megy egy adott közegben való beilleszkedés, vagy olyan szocializációs családi minták határozzák meg a személyiségét, melyek gondosabb odafigyelést igényelnének a későbbiekben. Fontos lenne kezelni azokat a gyermekeket, akiknek egyik szülője eltávozott a családból és ezzel együtt teljesen lemondott gyermekéről, vagy éppen válás következtében elszakadt valamelyikétől. Egy fiatal gyermek még nincs tisztában azzal,hogy kinek mi a felelőssége és hajlamos lehet magára venni a családban történt traumákat. Viszont ez mind csak néhány kiváltó oka lehet a betegségnek!
Az önelfogadás és az önismeret
Talán ennél a két szónál nincs is fontosabb, ahhoz hogy egy ilyen jellegű betegségből ki tudjon valaki gyógyulni. A legszebb dolog az, ha el tudjuk fogadni magunknak olyannak, amilyenek valójában vagyunk, hiszen attól leszünk egyediek. Minden gyógyulási folyamat része a felismerés, azzal, hogy valaki tisztában van a betegségével, már félig ki is lábalt belőle és ez különösen igaz az evészavarokra. Mivel mindkét betegség a kóros soványságot találja normálisnak, így tulajdonképpen az első lépés az az,hogy lássa a beteg magát kívülről és azt, hogy valóban ez e a normális.
Ha valakinek a környezetében van olyan, aki ilyen jellegű betegséggel küzd, az első és legfontosabb az az, hogy ne ítéljük el őt, nem segítünk! Ne próbáljuk rábeszélni arra, hogy egyen, vagy, hogy ne végezzen önhánytatást! Ez nem így működik! Próbáljuk meg megtalálni közösen vele a betegség gyökerét! Kérdezzük meg tőle azt, hogy hogyan érzi magát, milyen gondolatok kényszerítik őt erre!
Nagyon drasztikus esetben forduljunk orvoshoz, hiszen az alultápláltság következtében, számos betegség alakulhat ki, illetve nagyon végső esetben halált okozhat!
Vélemény, hozzászólás?